FAQs
GYIK a szinterezésről
A szinterezés során a fémpor hő és nyomás hatására szilárd alkatrésszé formálódik anélkül, hogy az anyag teljesen megolvadna. Ezzel szemben az öntés során a folyékony fémeket öntőformákba öntik. A szinterezés lehetővé teszi az anyagösszetétel és a mikroszerkezet pontosabb szabályozását.
Bizonyos geometriákat és formákat nehéz vagy lehetetlen megvalósítani a szinterelési folyamat során. Ezek közé tartoznak a hornyok, az alul- és felülvágások, a menetek, a bütykök, a préstengelyre keresztirányú átmenetek és a gömb alakú végződések mechanikai utómunka nélkül.
A szinterezett alkatrészek tervezésekor a következő pontokat kell figyelembe venni: Az oldalméretek (falvastagságok) legyenek nagyobbak 1 mm-nél, a különböző szelvények oldalméretei legyenek legalább a magasságuk 1/6-a, kerülni kell az éles éleket és a szögletes átmeneteket, valamint a formázásokat.
A fő szinterezhető anyagok vas-, réz- vagy alumíniumalapúak. Különböző fémek és műanyagok hozzáadásával az anyagok tulajdonságai az egyedi követelményekhez igazíthatók.
A szinterezett alkatrészek tipikus alkalmazási területei közé tartoznak az önkenő siklócsapágyak, hangtompítók, szűrők, fogaskerekek és erőátviteli alkatrészek, távtartók, kerékagyak, fékbetétek, hőcserélők és implantátumok.
A szinterező szerszám költsége az alkatrész összetettségétől, méretétől és felhasználásától függően változik, és 10 000 eurótól több mint 100 000 euróig terjedhet.
A szinterezésnek akkor van értelme, ha az alkatrész élettartama során a mennyiségek nagyok. Ez azonban a mérettől, az alaktól és az alternatív gyártási technológiáktól függ, ezért a „nagy” értékek nagymértékben eltérőek lehetnek. A szinterezés és a CNC-gyártás költségeinek összehasonlítása informatív lehet.
A szinterezett alkatrészek általános utókezelési módszerei közé tartozik a csiszolás, polírozás, kalibrálás és néha a hőkezelés a kívánt felületi minőség és mechanikai tulajdonságok elérése érdekében.
A szinterezett alkatrészek korrózióállósága nagymértékben függ az anyag összetételétől és sűrűségétől. Általában a szinterezett alkatrészek megfelelő anyagválasztással és utókezeléssel jó korrózióállóságot mutathatnak.
Minden porfém acél általában hegeszthető.
Die erreichbaren Toleranzen hängen von der Größe und Richtung des Teils ab. Sie variieren je nach Durchmesser, Höhe, Ebenheit, Parallelität und 90°-Winkel. Die genauen Werte können je nach Material, Sintertemperatur und -zeit variieren.
Az elérhető tűréshatárok az alkatrész méretétől és irányától függnek. Az átmérő, a magasság, a síkosság, a párhuzamosság és a 90°-os szög függvényében változnak. A pontos értékek az anyagtól, a szinterelési hőmérséklettől és időtől függően változhatnak.
Méret (irány) mm | Átmérő (vízszintes) µm | Magasság (függőleges) µm | Síklapúság (vízszintes) µm | Párhuzamosság (függőleges) µm | 90° (függőleges) µm |
---|---|---|---|---|---|
10 | 15 | 70 | 25 | 10 | 15 |
20 | 20 | 80 | 30 | 20 | 20 |
30 | 25 | 105 | 40 | 25 | 25 |
50 | 30 | 180 | 60 | 45 | 40 |
50 | 60 | 200 | 80 | 75 | 60 |
Igen, pontosabb tűréshatárokat lehet elérni kalibrálással és/vagy utómunkával. Alkatrészeink akár 4 µm pontosságot is elérhetnek, de ilyen alacsony tűréseknél figyelembe kell venni a mérhetőséget.
Igen, a szinterezett öntött alkatrészek lehetnek átedzettek és felületileg is edzhetőek.
A por szemcsemérete nagyban befolyásolja a végtermék tulajdonságait. A finomabb porok nagyobb sűrűséget és jobb mechanikai tulajdonságokat eredményeznek, de magasabb szinterelési hőmérsékletet és nyomást is igényelnek.
GYIK - Szinterezett acél vs. tömör acél
A tömör acél szakítószilárdsága az ötvözettől és a hőkezeléstől függően 400 MPa és több mint 1500 MPa között változik. A nagyszilárdságú acélok elérhetik a 800 MPa és a 2000 MPa feletti értékeket is. A szinterelt acél szakítószilárdsága viszont általában alacsonyabb, 200 MPa és 800 MPa közötti értékkel rendelkezik. Ezek az értékek a szinterelt acél sűrűségétől és porozitásától függően változhatnak.
A tömör acél szakadási nyúlása általában 10% és 40% között lehet, az ötvözettől és a hőkezeléstől függően. A kritikus alkalmazási területeken használt nagyszilárdságú acélok szakadási nyúlása gyakran alacsonyabb, körülbelül 5-15%. A szinterelt acél esetében a szakadási nyúlás általában alacsonyabb, és 1% és 10% között van. A szinterelt acél porózus szerkezete ahhoz vezet, hogy az anyag a törés előtt kisebb alakváltozást tűr el.
A tömör acél folyáshatára az ötvözettől és a hőkezeléstől függően 250 MPa és több mint 1000 MPa között változhat. A nagyszilárdságú acélok folyáshatára 700 MPa és több mint 2000 MPa között lehet. A szinterelt acélnak általában alacsonyabb a folyáshatára, 100 MPa és 600 MPa között. A szinterelt acél pórusos szerkezete miatt hamarabb következik be a képlékeny alakváltozás.
GYIK porkohászat
A porkohászat számos előnnyel jár, többek között azzal, hogy nagy pontossággal és minimális utómunka mellett komplex alakzatokat lehet előállítani. Különösen hatékony az anyagfelhasználás szempontjából, és lehetővé teszi a szabályozott porozitású alkatrészek gyártását, ami fontos bizonyos alkalmazások, például önkenő csapágyak vagy szűrők esetében.
Válasz: Igen, a porkohászat kiválóan alkalmas könnyű anyagok gyártására, mivel lehetővé teszi porózus szerkezetek előállítását, amelyek könnyebbek anélkül, hogy jelentősen veszítenének szilárdságukból.
A szinterelt acél sűrűsége további tömörítési eljárásokkal, például sajtolással vagy melegsajtolással növelhető. Elméletileg a szinterelt acél tömöríthető a tiszta vas sűrűségére, de ez speciális eljárásokat igényel, és befolyásolhatja az anyag tulajdonságait.
A nikkelezésen kívül a szinterelt anyagok felületének kezelésére különböző eljárások léteznek. Ezek közé tartozik a burkolás, az edzés, a vibrációs csiszolás, a nitrálás, a passziválás és a bevonatolás. Mindegyik eljárásnak megvannak a maga előnyei, és az alkatrész követelményeitől függően alkalmazhatóak.
Az epilamizálás olyan eljárás, amelynek során egy megfelelő anyagból készült vékony réteget visznek fel a szinterezett alkatrészekre. Ez javítja a felületi tulajdonságokat, például a kopásállóságot és a korrózióállóságot. Az anyag kiválasztása az alkatrész egyedi követelményeitől függ.
Igen, a porkohászat jól alkalmazható kompozit anyagok előállítására. Különböző anyagok keverhetők és szinterezhetők össze a kívánt tulajdonságok elérése érdekében.